Nőnap alkalmából meglátogattuk az ”eredeti olasz” étteremként aposztrofált Pomo d’oro-t. A hely már kívülről is autentikusnak tűnik, belül pedig igazi mediterrán káosz fogad, a szó jó értelmében. A falakat fagerendákkal tették barátságosabbá, amiken aztán jól meg nem fér egymás mellett a dísztányérkészlet, az üres szódásszifonok, muskátlik, borospoharak garmadája. De jól áll neki ez a trattoriás zsúfoltság, még a hatalmas csillár és freskó felett is szemet hunyok. A déli csúcsforgalomban érkezünk. A vendégsereg zömét öltönyös úriemberek alkotják, beszélgetnek tenderekről, egyebekről, kicsit kiabálnak, nem baj, az aranyóra kötelez, csendesen nem lehet érvényesülni. A hangulat magyar módra mediterrán.
A pincérünk segítőkész, megmutatja az asztalunkat, térül-fordul, érkezik az étlap, olajozott a gépezet, igaz, az ebéd során senki nem érdeklődik ízlelőbimbóink hogyléte felől, ezt is az olasz-magyar fúziós nemtörődömségnek tudom be.
A választás nem egyszerű, mert az egyébként is bőséges kínálat mellé még szezonális ajánlatot is kapunk, erre szokás azt mondani, hogy a kevesebb néha több. Végül sikerül, a párom Burata sajttal töltött raviolit rendelt bazsalikomos paradicsommártással, jómagam előételnek a Zellerkrémlevest választottam tőkegombával és libamáj tepertővel, második fogásnak pedig a Sertésszűzérmék pisztáciás Chianti bor kivonattal, vargánya szeletekkel mellett tettem le a voksom.
Érkezik az első fogás, finoman fűszerezett, állaga kiváló, harmonizálnak az ízek is. Levesem sztárja egyértelműen a tepertő, jól működik a krémes-ropogós párosítás. Ízléses a tálalás, nagymama által adott családi ebédeknél megszokott, mégis ideillő tányérban. Örülünk, biztatóak az előjelek, az egyetlen negatívum, hogy a leves melegnek nem, csak langyosnak nevezhető, ez visszatérő probléma minden fogásnál később.
Zellerkrémleves tőkegombával és libamáj tepertővel
Megérkezik a fő. A szűzérme tökéletesen meg van sütve, viszont a vörösbor redukció kissé túl savasra sikeredett, így a hús másodhegedűssé vált, gondolom az eredeti szándék nem ez volt. Szomorú, de tény, hogy erről a fogásról ezzel mindent el is mondtam.
Sertésszűzérmék pisztáciás Chianti bor kivonattal, vargánya szeletekkel
Szemügyre vesszük a tésztát is. A tálalás nagy jóindulattal sem nevezhető étvágygerjesztőnek, ami azért elvárható lenne. Sebaj, a rakott krumpli sem egy szép étel, mégis szeretjük. Az már nagyobb baj, hogy a tészta teljesen szét van főzve, sőt, vizes, ahogy a mellékelt ábra is mutatja. Ez egy olyan malőr, amin nem akadnánk fenn, ha a Netpincér 26. helyen sorakozó étterméből rendeltünk volna, de a híres Gianni éttermében ülve kissé kiábrándító.
Burata sajttal töltött ravioli bazsalikomos paradicsommártással
A paradicsomos szósz mindenesetre finom, mi pedig jól érezzük magunkat és a pozitívumokra koncentrálva várunk a desszertre, nevesítve a meggyel töltött meleg csokoládé tortácskára, házi fagylalttal tálalva. A fagylalt füge, ráadásul finom is, nem túl édes, tiszta ízű. A csokoládé tortácska hibátlan; könnyed csokiburok, belül töményen hömpölygő, pazar, erőteljes krémmel. Szerintem azért ilyen finom, hogy jóvátegye az előtte járó fogások bűneit.
Meggyel töltött meleg csokoládé tortácska házi fagylalttal tálalva
A kávémat szerencsétlen módon ihatatlanná édesítőzöm, újat kérek, meglepetéssel nyugtázom a fizetés során, hogy nem számolták fel kétszer. Pozitívum. Kedves gesztus az is, hogy nőnap alkalmából minden távozó hölgyvendéget egy szál fehér rózsával engednek útjára. Kevésbé kedves gesztus viszont, hogy nekünk nem jár, úgy hagyjuk el a létesítményt, hogy ránk sem hederít senki, lejárt lemez, lerágott csont vagyunk. Félreértés ne essék; nem számítottunk virágra, nem azért mentünk, de miután 10-en hagyták el az éttermet előttünk rózsával a kézben, furán vette ki magát a szituáció.
Összességében jól éreztük magunkat, de ez nagyobb részben pozitív világszemléletünknek, kisebb részben pedig a csokitortának köszönhető. Az étterem maga szép, aki szereti a nyüzsgést és a már-már intim közelségben ülő idegenek párbeszédeit hallgatni, annak különösen tetszeni fog. Az étlapra azonban ráférne egy alapos szelektálás, és inkább kevesebb, de kiemelkedő minőségű ételt kínálni a rengeteg halovány fogás helyett.
Lebeszélni nem szeretnék senkit, rá annál kevésbé, mi megyünk máskor is, máshová.
Jó étvágyat!
4 hozzászólás