A kirobbanó sikerű LEVES. (ejtsd: levespont) gasztrobárról már sok jót hallottunk, olvastunk, számtalanszor fel is került a napirendi pontok közé, de valahogy mindig úgy alakult, hogy elkerültük egymást.
A LEVES. sikerén felbuzdulva bő egy hónapja megérkezett a folytatás, a PASTA. (pasztapont) névre hallgató tésztabár is. Nemrég szinte a szó szoros értelmében belebotlottunk a Kálvin téren és jó szokásunkhoz hűen megosztjuk veletek tapasztalatainkat.
PASTA. a Kálvin téren
Az elképzelés egyszerű, nagyszerű, hiánypótló: budapesti street food pasta formájában. Négy, durumlisztből készült tésztaétel közül választhat a belvárosi csúcsban dolgára igyekvő polgár, heti hét napon át, tizenegytől este hétig. A kínálat folyamatosan változik, húszféle variáció rotálódik különböző felállásban naponta.
Fél négy környékén érkezünk, csendesebb időszakban, amikor a délután már kezd kifújni, de az este még nem ébredezik. Így is van forgalom, egy német cserediáklánnyal és vendéglátójával osztozunk a hely előtti betonplaccra telepített, párnázott (!) padok egyikén. Körbenézve nyugtázom, hogy egy személyben én alkotom a huszonöt év feletti józan férfiak fókuszcsoportját. Az asztalokat ötletes ”firkaterítő” fedi, lehet rajzolgatni, ötödölőzni, szerelmes verset faragni várakozás közben. Az egész arculat ilyen, fiatalos, vidám. Jópofa szalvéták és ceruzák, kedves, közvetlen személyzet, még a tészta is trendi, fülönfogható dobozokban érkezik.
PASTA. bölcsesség
A szín fontos. Ételben, padlóban egyaránt.
Csípd fülön a pastádat!
A napi menü
Hús fronton csirke és pulyka közül lehet választani, de bármelyik fogást lehet kérni hús nélkül is. A bolognai jolly joker, ha jók az értesüléseim, ez szinte mindig kapható. Szívesen felfedeztem volna legalább egy szezonális alkatrészt, bármit, mondjuk kucsmagombát, retket, spenótot, medvehagymát vagy a tavasz valamely más zöld hírnökét, de lehet, hogy ezt egy ilyen jellegű helyen logisztikailag nehéz megoldani.
A „double rainbow-ra” és a bolognaira esik a választásunk. A tészta mindkettőben pár perccel tovább időzött a forró vízben a kelleténél, nem fogkemény, hanem puha, erős a gyanúm, hogy a tapasztalatok alapján a célközönség így szereti jobban.
A double rainbow csalódás: a csirke száraz, mint amikor a kelleténél több húst rakunk egyszerre a serpenyőbe, és az a hő elvesztése miatt nem tud rendesen lepirulni. Tapasztalatból beszélek, jártam így már többször is. A szósznak fojtottan édeskés, menzai csirketokányra emlékeztető íze van és sajnos nagyon híg is, ezért nem tud rámázolódni a pennére, visszacsordogál a doboz aljára rendre és ott képez kis tavacskát.
Névre is, ízre is rejtélyes a double rainbow: csirke, lilahagyma, tejszín, fehérbor, citrom
A bolognai viszont, úgy ahogy van, finom: se nem túl, se nem alulfűszerezett, a szósz állagra és savasságra is stimmel. Műíznek nyoma sincs. Nem sajnálták egyik fogásból sem a sajtot, az pedig külön tetszik, hogy zölddel is feldobták a tálalás során. Egyik kedvenc blogunk, a Budapest felderítésével foglalkozó „Egy nap a városban” szerzői a nyitáskor jókedvűen csipkelődve blaszfémiának titulálták benne a pulykahúst, amire a tulajdonosok lazán és jófejül reagáltak: büszkén felvállalták és a menüre is felkerült ez a jelző.
Bolognai penne PASTA. módra: pulykahús, paradicsom, répa, vörösbor, oregánó, bazsalikom
A PASTA. számunkra: frissen készült, változatos tésztaételek, jó alapanyagokból. Az adagok korrektek, 990 forintért bőven jól lehet lakni ideig-óráig. Ha egyetemista lennék, vagy a környék irodáiban dolgoznék valahol, bármikor kérdés nélkül mellette tenném le a voksom egy mekivel, vagy valamelyik kétes hírnevű pizzafutárral szemben. A nempadthai-t (currys, kókusztejes, földimogyorós alkotás) például olyan őszinte lelkesedéssel ajánlotta padtársunk, hogy még visszatérünk érte.
1053 Budapest, Kálvin tér 2.
06 30 241 7760
No Comments