Téli Street Food Show 2.0 a Hold utcai piacon
Úgy tűnik, a Mikulás szereti a hasát, mert a Dining Guide-dal karöltve a Street Food Show folytatását hozta el ajándékba nekünk, ráadásul szinte teljesen új kiállítókkal.
Szombat kora délután érkeztünk, ami legutóbb egy nagyon forgalmas időszaknak bizonyult, a bejutást és kóstolgatást sorban állás előzte meg. Sorról, tolongásról most szó sem volt, a piac atmoszférája inkább szellősen lézengő jelleget öltött. Ez talán a színtiszta hidegnek, talán a közelgő karácsonynak tudható be.
A hideg elleni védekezésre nem találtunk más megoldást, mint hogy egy rakás ételt végigkóstoljunk.
1. Dining Guide Blogkóstoló
A háromfogásos bloggermenü 1500 forintot kóstált, ajándék olívabogyó ízelítő járt hozzá. Az előétel neve tőkehal pataniscas, készítője a portugál konyha szakértője, Selectfood. Egyfajta kereszteződése ez a palacsintának és a fasírozottnak (legalábbis az én értelmezésemben), sütőtökös mini cipóval és fehér balzsamecettel megpermetezett begóniával került tálalásra. Szerény véleményem alapján egy mártás még jobban összetartotta volna ezt a fogást, de ízre és küllemre így is nagyon tetszetős volt.
Dizájnmenza vörösboros marhapörköltjében szinte kiabáltak a zamatok, a hús omlósságát jól kiegészítette a masszív testalkatú, korianderköntösbe bújtatott kalácsgombóc, az édes-savanyú szilvaszósz pedig feltette az i-re a pontot. Egészen biztosan asztalra kerül nálunk is a közeljövőben.
A desszertfelelős Sabrina tonkababos-sütőtökös csokoládétortával készült. A tortaszeletben nagyon tetszett a visszafogott elegancia, úgy viselte a krémbonbont, mint egy finoman megmunkált ékszert. Tonkababot most kóstoltam először, ez persze csak a nevében bab, valójában egy Dél-Amerikában honos fa, a cumaru magja. Szolidan egzotikus ízt kölcsönzött a csokoládékrémnek, méltó befejezése volt a menünek.
Dining Guide Blogkóstoló a téli Street Food Shown
2. Fragola
Némi késés után, de kinyitott a Fragola is, aminek a leveseire már régóta fájt a fogunk. Háromfélét kanalaztunk; tandoori csirkéset, vargányakrémlevest és szicíliai sültparadicsomlevest. Utóbbi néhány falat után már kicsit tömény és nem levesre, inkább tésztaszószra emlékeztetett – annak viszont kiválóan el tudtam képzelni. A tandoori csirkés leves eszméletlenül jól esett a zord téli klímában, forrón, fűszeresen, nagy adag csípős utózöngével. A vargányakrémes verzióra szintén nem lehet panasz, kellemesen mély, tejszínes gombaíz, tökeletesen eltalált arányokkal.
A nagy pohár levesek laktatóak és finomak is, ár/érték arányt tekintve (600 Ft egy adag) bátran tudom ajánlani.
Fragola levesek: tandoori csirke, sült szicíliai paradicsomleves és vargányakrémleves
3. Papírtigris
Teriyaki kacsa bao-t (kínai gőzölt tészta sült kacsás teriyaki szószos töltelékkel) kóstoltunk itt, amit úgy kell elképzelni, hogy a darált, főtt hatást keltő kacsahúst gőzölt tésztáburokba csomagolják, ezt lehet teriyaki szószba mártogatva falatozni.
Vegyes érzelmeket keltett; nekem személy szerint kevésbé működött, mert a tésztának és a húsnak önmagában nem volt jellegzetes íze, a szószba merítés után viszont csak a teriyaki sós, domináns íze érződött. Kóstolótársamnak viszont pont a szósz tette helyére a fogást, „azzal nyert értelmet az egész”.
Pozitívum, hogy a kóstoló adag méreteiben és 400 Ft-os árában is nagyon jól el lett találva, ezt a kombinációt hiányoltam a legtöbb helyről.
Gőzölt kacsagombóc teriyaki szósszal a Papírtigristől
Szófukar, ámbátor professzionális kiszolgálás után tettünk szert a Sarki Fűszeres 700 Ft-os, kóstoló adag hot dogjára. A hot dogban bacon és minőségi virsli heverészett, édeskés hagymalekvárral és olvasztott cheddar sajttal betakarva. Minden összetevőből pontosan olyan és annyi, amilyenre és amennyire szükség volt – bárcsak minden street hot dog ilyen lenne a Föld kerekén.
Sarki Fűszeres a téli Street Food Shown
5. Gelarto Rosa
A csokifagyi árnyalatnyi chilivel vegyítve igazi, tömény csokoládéélvezetet nyújtott, a citromos macaron is mintaszerű a maga vékonyan roppanós, fényes külsejével és a könnyed citromos krémmel. Itt nem bírtuk megállni, hogy ne szerezzünk be egy belga csokis goffrit – nekem talán ez ízlett leginkább az édességtrióból, mely összesen 1000 Ft-ba került. Ide külön pirospont is jár az ötletes berendezésért.
A Gelarto Rosa standja a téli Street Food Shown: színes, fiatalos, ötletes
Belga gofri, mentás csokifagyi és citromos macaron a Gelarto Rosa tálalásában
6. Hara’Punk
Legutóbbi beszámolónkból érdemtelenül kimaradt, pedig akkor is legurítottam 2 korsó Tuck barátot a gerillasörfőző fiatalemberek hordójából. Most egy sötétbarna, lazább, brit eredetű ale-t kortyolgattam el derűs ábrázattal. Ez a sör (800 Ft) a Rejtő által életre keltett örökittas, közpofonoknak örvendő Wagner úrról (becsületes nevén Wagner Rinaldo-Rinaldini) lett elnevezve, akiről tudni vélhető, hogy sorhajóbicskás, és annak idején Velencében nem halt meg, csak nagyon megverték és két napig feküdt utána.
A sör jólesett, drága sztrovacsek.
Hara’ Punk kézműves sörcsapolda
7. La Praline
Színes, vidám kavalkád fogad a francia jellegű pékség/cukrászda, a La Praline standján. Rengeteg péksütemény, édesség, kosárkák, macaronok, mousse-ok, édes és sós falatok – gasztrobazáros a hangulat. Külön plusz, hogy a kiszolgálás kedvesen mosolygós, mondhatni családias. Itt egy quiche-t fogyasztottunk, aminek a tésztája enyhén el volt ázva, ízre viszont remek volt, szóval érdemes vele tovább kísérletezni.
A La Praline kínálata a téli Street Food Shown
Desszertnek pedig egy rumos szaloncukor ízére hajazó, csinosan feldíszített, fehércsokiba mártott cake pop-ot nyalókáztunk el (300 Ft), aminek a teteje darált macaronnal volt meghintve. Funky!
La Praline sütinyalókák és macaronok
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, igazi szóba elegyedős, ráérősen nézelődős délután kerekedett. Amit továbbra is hiányolok a koncepcióból, az a hagyományos értelemben vett kóstolók lehetősége minden kiállítónál. Ha nem is az egész kínálatból, de legalább a szignifikáns fogásokból érdemes lenne egy mérsékelt árú, kisebb adagot is készíteni (lásd: Papírtigris), hogy az érdeklődők még több portékával megismerkedhessenek. A Csöppentőt és a Halkakast például szívesen megkóstoltuk volna még, de sajnos a határaink végesek.
Bízom benne, hogy idővel ez is kiforr majd, egyébiránt kíváncsian várom, hogy a zsongáson kívül mit tartogat még számunkra a tavasz – reményeim szerint a Street Food Show folytatását.
Csatlakozz hozzánk facebookon: programajánlókkal, szakácskönyv bemutatókkal, receptötletekkel és ünnepi készülődéssel várunk!
4 hozzászólás