Tavaszi Ízparádé, Visegrád
Megfigyelhető, hogy minden év első igazán napsütéses hétvégéjén valahogy mosolygósabbak az emberek. Ha ez a hétvége ráadásul hosszú is – hála forradalmi lelkületű felmenőinknek – akkor ez a jókedv még egy kis kalandvággyal is párosul, kimozdul az ország.
Mi sem vagyunk kivételek, szombaton útnak indultunk, hogy belekóstoljunk a Visegrádon megrendezésre kerülő Tavaszi Ízparádéba. Az odaút erős koncentrációt igényelt, mert a medvékkel együtt a motorosok is kidugták bukósisakjukat a barlangból, és megfelelőnek ítélték meg az időjárást kétkerekűik idénybe helyezésére.
A fokozott odafigyelésnek köszönhetően tekintélyes étvággyal érkeztünk meg a helyszínre. Egy parkoló adott enyhén zsúfolt otthont a rendezvénynek, a három sorban felállított bódék között az emberek, az út túloldalán pedig a Duna hömpölygött szelíden.
Első napirendi pont: ebéd. Sok fejtörést nem okozott, hogy a megfáradt vándor mivel csillapítsa éhségét; mindössze egyetlen sátor kínált meleg ételt a látogatóknak. Jóízűen nem, de elfogyasztottunk itt félig-meddig egy krónikus köménytúltengésben szenvedő sült kolbászt (1200 Ft), valamint egy számomra ismeretlen okból mexikói tálnak nevezett ételkülönlegességet (szintén 1200 Ft), ami annyira kiábrándító volt, hogy azóta sem tudok róla beszélni. A fényképeit is kitöröltem.
A kóstolókörút szerencsére jobban sikerült. A kínálat nem volt ugyan nagy, de beleharaptunk egy-két finomságba, mint pl. az alábbi képen látható kézműves csokoládéba, eper-chili ízesítéssel.
Epres-chilis kézműves csokoládé
A sajtsátrak környékén is sokat időztünk, itt szereztünk kiváló fokhagymás krémsajtot, érlelt füstölt sajtot. Az ízelítőket komótosan, barátságosan szelő úriember mentalitásáról sokat elárul, hogy mottója szerint „tejből is lehet sajtot készíteni”.
Krémsajtok
A következő bódéban chilis sajt került terítékre, ami nagyon finom volt ugyan, de az összetevők erőviszonyai alapján a sajtos chili elnevezés találóbb lenne.
Sajtkínálat
A sajtokat egy kis pohárka száraz eperborral öblítettem le. Már az illata is eperdús volt, ízre sem okozott csalódást. Ajándékba, jópofa különlegességként el tudom képzelni egy baráti vacsorán, de azért nem cserélném le a szőlős verzióját.
Eperbor
A húsáruk közül a mangalicaszalonna vitte el a prímet, a kolbászokból kóstoltam párat, de nem igazán ízlettek baranyai fűszerezéshez szoktatott ízlelőbimbóimnak, ki is kerültek a célkeresztből.
Sonka – kolbász
Belebotlottunk egy mézzel teli asztalba is, a kínálatban felfedeztünk ribizlis, kakukkfüves, sőt medvehagymás mézet is. Nálam a fahéjas nyert, fullánkhossznyival megelőzve csak a csokoládésat.
Méhek aranya
Összességében kellemes időtöltésnek bizonyult ez a kis ízlelőtúra, még a profitorientált kolbászárus kolbásza sem szegte kedvünk – talán ez is hungarikum. A vásárban természetes alapanyagokból készült ínyencfalatokkal találkoztunk, nekem személy szerint a sajtkínálat melengette meg leginkább a szívemet – no meg persze az, hogy idén először ölthettem rövidnadrágot.
4 hozzászólás