
Mogyoróvajas-csokis keksz
Hála a magyar nyelvben rejlő végtelen lehetőségeknek, valamint azon felmenőinknek, akik ki is merték aknázni ezeket, számtalan találó szóval ki tudjuk fejezni a létfenntartáshoz és jó közérzethez egyaránt fontos tevékenységünket, az evést.
Van, amit fogyasztunk, netalántán elköltünk, ezekről a szavakról elegáns miliőre, de legalább egy kulturáltan megterített asztalra asszociálunk. Van, amit nassolunk, a kalóriabevitel ezen formája általában tévénéző izmaink fejlesztésére irányul. Van, amikor csak bedobunk valamit, az esetek többségében egy sebtében elkészített szendvicset, amihez az alapanyagokat nem ízeik alapján válogatjuk össze gondosan, sokkal inkább azért kerülnek két szelet kenyér közé, mert azt találjuk a hűtőnkben hirtelen.
Egy fürt friss szőlőből szemezget Pannónia szülöttje, a ropogós kenyérrel szoros barátságban álló szalonnából falatozgat, a szabadban készült bográcsgulyásból pedig kanalazni lehet jóízűen.
Ha forró a leves, akkor szürcsölünk, ha pelenkások vagyunk, akkor burutykálunk, ha rogyásig van pakolva az ünnepi asztal, akkor bizony megadjuk a módját és lakomázunk. Ha éppen nem dézsmálunk, akkor csak csipegetünk, és ha burkolni nem is burkolunk, alkalomadtán azért degeszre tömjük magunkat.
Ti milyen szóval esztek?
A következő, Mirelle konyhájából elcsent és némileg módosított villámrecept eredménye egy pofonegyszerű, mégis zseniális sütemény, a mogyoróvajas-csokis keksz. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, kiválóan lehet egy bögre hideg tej kíséretében majszolni.
Hozzávalók:
-
10 dkg vaj
-
10 dkg mogyoróvaj
-
3 dkg cukor
-
1 tojás
-
2 tk sütőpor
-
10 dkg liszt
-
5 dkg fehér-, tej-, vagy éppen étcsokoládé
Elkészítés:
A vajat, mogyoróvajat, cukrot és tojást habverő segítségével krémes állagúra dolgozzuk, majd hozzáadjuk a sütőporral elkevert lisztet és hasonló eljárással beleépítjük krémünkbe.
A csokoládét összetörjük és belekeverjük a fenti masszába.
Ezután két munkás kezünk közreműködésével pingponglabdányi golyókat gyúrunk, amiket aztán sütőpapírral kibélelt tepsibe helyezünk, és barátságos mozdulattal fejbeveregetve könnyedén kilapítgatunk. Nagyjából 30 darabra lehet számítani.
Tepsinket az időközben 180 fokra hevített sütőbe toljuk, és türelmesen várunk, míg kekszeink teteje a képen látható módon be nem repedezik. Ez a fázis nálunk 9 egész percet vett igénybe.
Tipp:
-
Vigyázzunk, ennél sokkal tovább ne süljön, különben meglehetősen kemény fizikumú kekszekhez lesz szerencsénk.
-
Miután kihűlt, érdemes hermetikusan zárható dobozban tárolni, hogy megőrizze omlós, puha állagát.
-
Kevés fahéj, őrölt mogyoró belecsempészésével lehet az élményt fokozni.
3 hozzászólás