Krémsajtos palacsinta liszt nélkül
Egyre többet morfondírozom azon, hogy a sokszor emlegetett egészséges étkezés korunk egyik legnagyobb ködbe burkolózó fogalma.
Bizonyos területein jobbak a látási viszonyok, tudjuk például, hogy a spenót egészséges, a benne található antioxidánsok védik szemünk világát. Tudjuk azt is, hogy a sütőtök C-vitaminban gazdag, a fokhagyma pedig a vérnyomást tartja karban. Nagyobb lélegzetű kérdésekben viszont nincs egyértelmű válasz. Húst hússal, vagy egyáltalán ne? Térjünk-e át vegetáriánus életmódra, vagy maradjunk meg a földkerekség legpuhányabb ragadozóinak?
Hogy melyik életmód hová vezet, azt egyelőre csak jósolgatni lehet. A vegetáriánus, vegán és hasonló reformirányok még túl fiatalok ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket tudjunk levonni belőlük, hiszen világszerte találunk olyan kultúrákat, ahol a húsmentes táplálkozás még gondolatként sem fogalmazódik meg az emberekben. Európában a 20. század elejéig zavart tekintettel néztek a vegetáriánusok maroknyi csoportjára, és biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a szülei, nagyszülei között olyat, aki komolytalan, ”miket ki nem találnak!” hóbortnak tartja a vegetáriánus életformát.
Nem könnyű ezt megérteni azoknak, akik más világban nőttek fel. Akik nem ideológiai okokból nem ettek húst, hanem azért, mert nem került. Hozzáteszem, nekem is nehéz elfogadni a totális hústalanság állapotát, húsevő voltam, vagyok, hogy maradok-e, az a jövő titka. Nehezen tudom például magam elé képzelni, ahogy egy útépítő munkást mángoldos fehérrépa golyókkal és zellerpástétommal indít útjára reggel szerető hitvese.
Ugyanakkor nem áll szándékomban megkérdőjelezni Paul McCartney szavait sem: „ha a vágóhidak falai üvegből lennének, mindenki vegetáriánus lenne.” Mi, húsevők, mindannyian csukott szemmel járunk.
A mi hízlal, mi nem hízlal kérdés pedig még a fentieknél is megosztóbb kérdés. Atkins diéta, 90 napos kúra, bébiétel-tortúra, az Update módszer, a káposztaleves, a főtt tojás, a vércsoport alapú diéta, a Paleo, a Dukan, ésatöbbi, ésatöbbi… Hatalmas, dollárbilliárdos iparág épült azokra, akik nem szeretik, amit a tükörben látnak.
Az ízekre, gasztronómiára érzékenyebb lelkű halandók számára pedig az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy egészséges, mégis finom ételt kreáljanak. Ez nem könnyű feladat, aki próbálta már a cukrot helyettesíteni egy desszertben, tudja. De a pénztárcája biztosan.
Szerencsére azonban vannak jó megoldások, élvezhető ételek, amiket jóízűen lehet fogyasztani azoknak is, akik kordában szeretnék tartani a cukor– és lisztbevitelüket. Akik szeretnének még az unokáikkal is focizni.
Íme egy ilyen, alakbarát desszert: krémsajtos palacsinta liszt nélkül. (A recept eredetijét itt találtuk, sok egyéb kímélő recept társaságában.)
Hozzávalók:
- 55 gr krémsajt (pl. mascarpone)
- 2 tojás
- néhány csepp folyékony édesítő (ki kell tapasztalni, típustól is erősen függ)
- ½ tk fahéj
Elkészítés:
Az összetevőket alaposan összedolgozzuk gépi– vagy kézi habverővel, az így kapott masszát 2 percig pihentetjük.
A palacsintasütőt felforrósítjuk, leheletnyit kivajazzuk. A massza ¼-ét belemerjük, egyenletesen szétterítjük, az egyik felét kb. 2 percig sütjük, bravúrosan megfordítjuk, a másik felének kb. 1 perc sütés elegendő.
Méltó helyettese az eredeti palacsintának, egy kicsit könnyedebb, egy kicsit levegősebb, de sokkal egészségesebb. Cukormentes lekvárral, friss gyümölccsel tálalva iratkozik fel a gyorsan elkészíthető, finom reggeli receptek listárája.
Tipp:
Ha túlságosan előtérbe kerül a tojás íze, növelhetjük kissé a krémsajt mennyiségét, illetve adhatunk hozzá szemernyi vaníliát.
Csatlakozz a Gyömbér közösséghez facebookon is – receptekkel, fotókkal, érdekességekkel várunk nap mint nap!
Mascarponés palacsinta gyümölcslekvárral
2 hozzászólás