A Street Food Show 2012 helyszíne, a Hold utcai Vásárcsarnok
Ígéretünkhöz híven múlt hétvégén ellátogattunk a Dining Guide égisze alatt megrendezett Street Food Show-ra. Ettünk-ittunk, szemlélődtünk, majd egy csokorba gyűjtött tapasztalatainkat papírra vetettük. Íme.
1. Bejutás, fizetés (+)
A Hold utcai bejárathoz érve mérsékelt sor fogad, a programnak otthont adó vásárcsarnok felső szintjére ugyanis az egyszerű, de annál hatékonyabb ”ahány le, annyi föl” elv alapján lehet csak feljutni. Nincs is ezzel semmi baj – inkább állok sorba tíz percet lent, mint harmincat fent.
Feljutás után a valódi pénzt játékpénzre váltjuk, ez a rendezvény hivatalos fizetőeszköze. Hiába alkot egy nagy családot az összes gyorsétkezdés, étteremtulajdonos, séf és gasztroblogger, a keresztapa mégis csak a Dining Guide – egy jó Don pedig mindig bizalmatlan, főleg, ha a piszkos anyagiakról van szó.
Így legalább nincs csaklizás, simlizés és mellényzsebbe vándorló Mátyás királyok, este lehet szépen sorbaállni a kasszánál a jussért mindenkinek.
A látogatók szemszögéből nézve rendben, olajozottan, gyorsan megy a beváltás és visszaváltás is.
Street Food Show, Budapest, 2012
2. Budapest legjobb gyrosa; városi legenda csupán? (-)
A Gyradikónál nyitunk a kóstolással. A kicsi gyros tál tényleg kicsi, kilencszáz magyar forintért cserébe a parányi tán jobb szó lenne rá. Hogy az íze milyen, arra sajnos nem jövünk rá, mert bűnsós minden; a hús is, a tzatziki is, a pita is (utóbbi ráadásul tocsog az olajban). Talán ezért nem is hiányoljuk a sült krumplit, amit elfelejtettek a tányérra rakni.
Ez alapján maradunk a Szerájnál.
Gyradiko gyros tál
3. Mangalica & Társai Húspatika (-)
A Húspatika pultja a következő állomás. Hatalmas, preparált disznófejjel riogatják az itt áthaladókat, vágóhidat szerencsére nem telepítettek. A tökmagpestóval megbolondított tarjás-paradicsomos grillszendvics finom, jól kalibrált, bár a hús nem kibugyorog a szendvicsből, ahogy a PR képen látható, hanem épp csak bújócskázik benne.
Az pedig végképp érthetetlen, miért kerül a Húspatika saját üzletében 990 forintért árult szendvics minőségben gyengébb verziója itt 1200 forintba.
Mangalica & Társai Húspatika a Street Food Shown
4. Vénusz – Dining Guide Blogkóstoló (+)
Három egymás mellé helyezett pulpitusról mérik az eseményre készített fogásokat a gasztrobloggerek. Közvetlen és barátságos mindenki, egyszerűen örülnek, hogy végre igazi, hús-vér publikum elé tárhatják tudásukat, találkozhatnak az olvasókkal. A kora délutáni szórásból sajnos már nem tudtunk kóstolni, mert elfogyott, az esti menüsort viszont kipróbáljuk. Az Axi’s Kitchenből érkezett citromos sült malactarjás szendvics (szilva chutney-val vagy chililekvárral) finom, de nekem nagyon száraz, Lorien juhtúróval töltött paprikája ötletes, sokféleképpen variálható fogás, vegetáriánusoknak ajánlanám.
Külön kiemelendő a fantasztikus gyümölcslepény – a tésztamágus Limara munkásságát ismerve nem is lepődünk meg ezen.
Vénusz – Dining Guide Blogkóstoló, Street Food Show 2012
5. Árak, adagok, sóhajok (-)
A minőséget meg kell fizetni – ez mindig is így volt és így is lesz, tudjuk, értjük, rendben van. A rendezvényről hazatérve és a próbára tett éttermek weboldalát nézegetve viszont szöget ütött a fejembe, hogy voltak kiállítók, akik az eredeti árhoz képest DRÁGÁBBAN kínálták a portékájukat.
Elkeserítő ez a szűklátókörűség.
A fővárosi gasztroéletben előkelő helyen tanyázó éttermek egy része fittyet hányt arra a lehetőségre, hogy egy hétvége során több ezer emberrel szerettesse meg a márkáját. Ehelyett a rövidtávú, korlátolt gondolkodás köszönt vissza: emeljük meg pár száz forinttal az árakat, csípjünk le az adagokból, most csilingeljen az a pénztárgép és ne holnapután.
Vastag bőr, pofa, az van. De mi értelme így az egésznek?
update: A Húspatika sajnos nem járult hozzá, hogy összehasonlításként bemutassuk a facebook oldalukon közzétett beharangozó fotót a szendvicsről. Megértjük.
6. A show nyertese: Spíler Bistropub (+)
Nálunk egyértelműen a Spíler vitte el a prímet, el fogunk hozzájuk látogatni a Gozsdu udvarba is a hely szeptember 15-re tervezett nyitása után.Hangulatos blokkot kreált a Spíler csapata; ötletes plakátok, finom illatok, a hangszórókból feszes funk zene szól – a laza, mégsem hányavetire vett ”vagány” stílust jól eltalálták. Az igazi hamburgert pedig még jobban. A húst áláminüt gyúrják, mérik, sütik, a fűszerezése és az állaga – sőt, megkockáztatom, az egész burger úgy, ahogy van – tökéletes.
Spíler Bistropub a 2012-es budapesti Street Food Shown
7. Még! (+)
A negatív tapasztalatok ellenére azt mondom, kell, szükség van repetára, mert alapjaiban véve jó élmény volt a színes ételkavalkádban hömpölyögni. A nagy tömeg egyértelmű bizonyíték arra, hogy van az ilyesmire igény, no meg arra is, hogy jól sikerült a beharangozó.
A marketingesek megveregethetik egymás vállát tehát, a helyszínt szervező csapat pedig kezdheti törni a fejét, hogy jövőre milyen szabadteret találjon a shownak.
A Dining Guide profi csapat; szívből remélem, hogy a rendezők összegyűjtik a számtalan csatornán érkező rengeteg visszajelzést és ezek alapján építik, fejlesztik, tovább csiszolják a koncepciót. Az biztos, hogy mi a következő Street Food Show-n is ott leszünk, nézelődünk és kóstolgatunk majd serényen.
Ha újra belefutunk egy Spíler hamburgerhez hasonló kezdeményezésbe, már megérte.
További képekért kattints ide!
10 hozzászólás