Így fest a valóság Chagall szűrőjén át szemlélve
Bevallom, gyanakodva léptem át a Chagall Café ajtajának küszöbét.
Ennek oka nem az étteremben keresendő, már akkor felütötte bennem fejét a bizalmatlanság, amikor látogatásunk előtt elolvastam a hely filozófiáját. Idézek belőle:
„Egyetlen étterem sem lehet sikeres pusztán a jó menüje, szép borai és finom kávéja okán. A képzett és elkötelezett személyzet is rendkívül fontos.”
„Képes-e a vendéglátó olyan bizalmi helyzetet kialakítani, amiben vendég és vendéglátó partneri viszonyba kerül. Ehhez a partneri viszonyhoz nélkülözhetetlen a magabiztosság, a felkészültség, a jó kommunikációs képesség. A Chagall Café & Restaurant munkatársai rendelkeznek ezekkel a képességekkel, amit nap mint nap bizonyítanak is.”
Ezek módfelett merész manifesztációk, nem csoda hát, hogy láttukra a kétkedés azonnal gyökeret vert bennem. Mert szomorú, de igaz: a magyarországi, profizmus ellen beoltott éttermek nagy részében a felszolgálás fogalma a tele tányérok kihordásával, majd az üres tányérok leszedésével egyenlő. Azt felejtik csak el (ha tudták valaha egyáltalán), hogy lehet bármennyire finom az étel, bármennyire szép a hely, ha a pincér arcán az unalom, az undor és megvetés váltakozik egyhangú közönyben.
Node, nem komorítom tovább a hangulatot, hiszen ez a sztori nem ér szomorú véget. A Chagall Café személyzete ugyanis megcáfolta hitehagyottságomat és következetesen betartotta írott szavát. A pincér képes volt a fent említett bizalmi helyzetet megteremteni, kérdéseinkre készséggel, nem kényszeredetten válaszolt. Egészen odáig merészkedett a szervírozás mívelése közben, hogy a főétel asztalra kerülése után pár perccel nem átallt érdeklődni ízlelőszerveink hogyléte felől. Aprócska gesztus ez, amiben olyan régen volt részem, hogy szemeim könnybe lábadtak majdhogynem.
Az enteriőr is színvonalas törődésről tanúskodik, a falakon – a név kötelez – kedves kuszaságban, girbegurbán lógnak a híres festő képei, anélkül, hogy beszűkítenék a belső tereket. Chagall művészete kellemes hangulatot teremt, a meseszerű, vibráló színű képek élvezetéhez nem szükséges műértő szempárral rendelkezni; némi életöröm és jóérzés bőven elegendő. Az ötletes dekoráció és a profi kiszolgálás kombinációjának köszönhetően az étterem térben és időben egyszerre elegáns és otthonos. Ügyes.
Chagall Café, Budapest
Az ételek sem okoztak csalódást, bemelegítésnek zelleres burgonyakrémlevest kanalaztam szarvasgomba olajjal és sajt chips-szel. A leves sűrűn, forrón került az asztalra, a tálalás kissé színtelen, de az ízek összhangja és a körülöttem figyelő festmények bőven kárpótoltak ezért.
Zelleres burgonyakrémleves szarvasgomba olajjal, sajt chips-szel
Főételként baconbe tekert kacsaszűz került terítékre chilis-gyömbéres körtepürével, kacsatepertős burgonyafánkkal. Szavam sem lehet, a hús tökéletes volt, a körtepüré és mellé kanyarított áfonyaszósz egyaránt zseniális. Kacsatepertős burgonyafánkot eddig még nem ettem, de feltétel nélkül elhiszem, hogy ilyennek kell lennie.
Baconbe tekert kacsaszűz chilis-gyömbéres körtepürével, kacsatepertős burgonyafánkkal
Párom a zsályával és pármai sonkával töltött sertésszűz roládot kóstolta aszalt paradicsomos pestos tagliatelle kíséretében. Érdekes kombinációk, mégis működnek, a hús nincs agyonsütve, a tészta nincs szétfőzve, a zsálya lehetne talán kevésbé domináns. Kedvencünk a paradicsomos pesto.
Zsályával és pármai sonkával töltött sertésszűz rolád aszalt paradicsomos pestos tagliatellével
A főfogások méretének és a fehér csokis sajttorta átmeneti hiányának következménye, hogy a desszertekkel nem kerültünk közelebbi ismeretségbe. Nem bánkódunk, alkalomadtán bepótoljuk.
Előítéleteim miatt megelőlegezett tamáskodásom szerencsére alaptalannak bizonyult tehát, az éttermet ezért bátran ajánlom baráti összejövetel, meghitt vacsora színteréül egyaránt.
No Comments