Címke: palacsinta

Krémsajtos palacsinta: liszt nélkül, cukor nélkül, bűntudat nélkül

Krémsajtos palacsinta liszt nélkül

Egyre többet morfondírozom azon, hogy a sokszor emlegetett egészséges étkezés korunk egyik legnagyobb ködbe burkolózó fogalma.

Bizonyos területein jobbak a látási viszonyok, tudjuk például, hogy a spenót egészséges, a benne található antioxidánsok védik szemünk világát. Tudjuk azt is, hogy a sütőtök C-vitaminban gazdag, a fokhagyma pedig a vérnyomást tartja karban. Nagyobb lélegzetű kérdésekben viszont nincs egyértelmű válasz. Húst hússal, vagy egyáltalán ne? Térjünk-e át vegetáriánus életmódra, vagy maradjunk meg a földkerekség legpuhányabb ragadozóinak?

Hogy melyik életmód hová vezet, azt egyelőre csak jósolgatni lehet. A vegetáriánus, vegán és hasonló reformirányok még túl fiatalok ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket tudjunk levonni belőlük, hiszen világszerte találunk olyan kultúrákat, ahol a húsmentes táplálkozás még gondolatként sem fogalmazódik meg az emberekben. Európában a 20. század elejéig zavart tekintettel néztek a vegetáriánusok maroknyi csoportjára, és biztos vagyok benne, hogy mindenki talál a szülei, nagyszülei között olyat, aki komolytalan, ”miket ki nem találnak!” hóbortnak tartja a vegetáriánus életformát.

Nem könnyű ezt megérteni azoknak, akik más világban nőttek fel. Akik nem ideológiai okokból nem ettek húst, hanem azért, mert nem került. Hozzáteszem, nekem is nehéz elfogadni a totális hústalanság állapotát, húsevő voltam, vagyok, hogy maradok-e, az a jövő titka.  Nehezen tudom például magam elé képzelni, ahogy egy útépítő munkást mángoldos fehérrépa golyókkal és zellerpástétommal indít útjára reggel szerető hitvese.

Ugyanakkor nem áll szándékomban megkérdőjelezni Paul McCartney szavait sem: „ha a vágóhidak falai üvegből lennének, mindenki vegetáriánus lenne.” Mi, húsevők, mindannyian csukott szemmel járunk.

A mi hízlal, mi nem hízlal kérdés pedig még a fentieknél is megosztóbb kérdés. Atkins diéta, 90 napos kúra, bébiétel-tortúra, az Update módszer, a káposztaleves, a főtt tojás, a vércsoport alapú diéta, a Paleo, a Dukan, ésatöbbi, ésatöbbi… Hatalmas, dollárbilliárdos iparág épült azokra, akik nem szeretik, amit a tükörben látnak.

Az ízekre, gasztronómiára érzékenyebb lelkű halandók számára pedig az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy egészséges, mégis finom ételt kreáljanak. Ez nem könnyű feladat, aki próbálta már a cukrot helyettesíteni egy desszertben, tudja. De a pénztárcája biztosan.

Szerencsére azonban vannak jó megoldások, élvezhető ételek, amiket jóízűen lehet fogyasztani azoknak is, akik kordában szeretnék tartani a cukor– és lisztbevitelüket. Akik szeretnének még az unokáikkal is focizni.

Íme egy ilyen, alakbarát desszert: krémsajtos palacsinta liszt nélkül. (A recept eredetijét itt találtuk, sok egyéb kímélő recept társaságában.)

Hozzávalók:

  • 55 gr krémsajt (pl. mascarpone)
  • 2 tojás
  • néhány csepp folyékony édesítő (ki kell tapasztalni, típustól is erősen függ)
  • ½ tk fahéj

Elkészítés:

Az összetevőket alaposan összedolgozzuk gépi– vagy kézi habverővel, az így kapott masszát 2 percig pihentetjük.

A palacsintasütőt felforrósítjuk, leheletnyit kivajazzuk. A massza ¼-ét belemerjük, egyenletesen szétterítjük, az egyik felét kb. 2 percig sütjük, bravúrosan megfordítjuk, a másik felének kb. 1 perc sütés elegendő.

Méltó helyettese az eredeti palacsintának, egy kicsit könnyedebb, egy kicsit levegősebb, de sokkal egészségesebb. Cukormentes lekvárral, friss gyümölccsel tálalva iratkozik fel a gyorsan elkészíthető, finom reggeli receptek listárája.

Tipp:

Ha túlságosan előtérbe kerül a tojás íze, növelhetjük kissé a krémsajt mennyiségét, illetve adhatunk hozzá szemernyi vaníliát.

Csatlakozz a Gyömbér közösséghez facebookon is – receptekkel, fotókkal, érdekességekkel várunk nap mint nap! 

Mascarponés palacsinta gyümölcslekvárral

Katayef – libanoni töltött palacsinta Mautner Zsófia receptkönyvéből

Katayef – libanoni töltött palacsinta

Így főzünk mi – ez a címe a Menedék Egyesület gondozásában megjelent, Mautner Zsófia nevével fémjelzett szakácskönyvnek (a szerzőnő a méltán híres Chili&Vanília gasztroblog megalkotója). A könyv távoli országokban született, számunkra idegen kultúrában felnevelkedett, de ma már Magyarországon élő és lélegző emberekkel készült interjúkat tartalmaz, valamint országonként három-három recept is bemutatásra kerül.

Szakácskönyvnek hívjuk, valójában jóval több annál. Sorsgyűjtemény. A lapok között nem csak levesek és töltelékek, hanem emberek, életutak hozzávalóit is megismerhetjük. A tizenöt riportalany visszaemlékezéseiből kiderül, jócskán fűszerezték az életüket vidámsággal, ropogós mosollyal, de odakozmált keserűség és elsózott bánat is került a tányérra bőven.

Így szépen ki is kerekedik, mennyire különböznek ezek a más színű, más nyelvet beszélő, furcsán öltözködő idegenek tőlünk. Semennyire. A vérük, akárcsak a miénk, vörös, ha kiontják, ugyanaz az oxigén tartja őket életben, mint minket, ugyanolyan könnyeket sírnak, ezernyi gondolat, érzelem és kép kavarog a fejükben percenként, ahogy nekünk is.

Ugyanúgy keresik a boldogságot, ahogy te, vagy én.

A könyből, amit ide kattintva ingyen le tudtok letölteni, egy libanoni specialitásra, a Katayef névre hallgató palacsintaféleségre esett a választásunk – nem bántuk meg.

Hozzávalók (kb. 20 darab):

  • 3,5 dl tej
  • 1 kk cukor
  • 1,5 dkg friss élesztő
  • 18 dkg liszt
  • 1 kk sütőpor
  • csipet só
  • a sütéshez némi vaj
  • 25 dkg ricotta
  • 12,5 dkg mascarpone
  • 2 evőkanál porcukor
  • 3 dkg durvára darált sótlan pisztácia

Elkészítés:

Az élesztőt 0,5 dl langyos tejbe morzsoljuk, 10 perc alatt felfuttatjuk.

A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval, hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt a 3 dl tejjel és jól összedolgozzuk. Betakargatjuk, egy óra hosszát pihentetjük.

A töltelékhez az előzőleg szobahőmérsékletűre hozott ricottát és mascarponét összekeverjük a porcukorral.

A tésztából palacsintakorongokat készítünk. Közepesen meleg serpenyőben pici vajat olvasztunk, majd két evőkanál tésztát csorgatunk bele a magasból, kb. 10 cm átmérőjű kört formázva. Csak az egyik oldalán sütjük. Akkor jó, ha felül elveszti nyers tésztaságát, alul pedig lágyan megbarnul.

A korongokból közvetlenül sütés után félkört formázunk, s mivel a tészta puha, a félkör egyik felét összenyomkodva összeragasztjuk azt. Az így megformált zsebbe töltjük bele aztán a krémet, amit végül lazán megszórunk a durvára darált, vagy mozsárban összetört pisztáciával.

Nem túl hivalkodó, mégis dekoratív desszert a végeredmény. Sokáig nem lehet gyönyörködni benne azonban, hamar elfogy a tányérról.

Tradicionális közel-keleti édesség: katayef

Tipp:

  • A palacsinták megtöltéséhez egy egyszerű, sarkánál kivágott nylonzacskó is megteszi, ha nincs kéznél egyéb célszerszám.
  • Ha túl száraznak találod a tölteléket, két-három evőkanál natúr joghurt és mascarpone hozzáadásával lágyíthatsz az állagán.
  • A tradicionális Katayef töltelék merőben eltér ettől a roppant finom, ámde magyarított verziótól. Ashtának hívják és rózsavíz, narancsvirágvíz és kukoricakeményítő is szerepel az összetevői között. Ezen az oldalon  pontos leírás található róla, ha inkább ehhez kapnál kedvet.

Palacsintalankodás határokon innen és túl

Epres-túrós amerikai palacsinta

Palacsintából nincs két egyforma. Amit a Föld bármely tetszőleges pontján palacsintaként elkészítenek egyféleképpen, arra pár ezer kilométerrel jobbra csak legyintenek és megsütik a saját verziójukat. Minden nemzet fiai és lányai ismerik, mindenki a sajátját tartja az eredetinek és ebből adódóan természetesen a legfinomabbnak is.

Világutazásaink során – legyen szó akár fizikai valónk elmozgatásáról a földrajzi szélességek és hosszúságok mentén, akár egy nemzetközi szakácskönyv felütéséről – felkutatjuk az utánzatokat. Ezeket aztán megcsodáljuk, megkóstoljuk, udvarias szavakkal illetjük, miközben lelkünk mélyén elnéző mosollyal nyugtázzuk, hogy szegény népek errefelé nem tudják, milyen az igazi palacsinta.

Oroszországban például blinit, falatnyi, élesztővel készült palacsintákat készítenek, amik az évszázadok során számos vallási és kulturális tradíció kísérőivé szegődtek; ezzel búcsúztatják halottaikat, ezzel köszöntik a nap újjászületését a tél végén.

Franciaországban crêpe-re keresztelték és jó nagy, franciákhoz méltó felhajtást csapnak körülötte. Előkelő névvel ruházzák fel, flambírozott narancslével, márkás konyakkal öntik nyakon. Sok hűhó, de sok mindenért – a francia palacsinta ugyanis elképesztően finom.

A palacsintagyártásból mi, magyarok is kivesszük a részünk. A messzi földön is híres-neves Gundel palacsinta nem szorul bemutatásra, a pörkölttel töltött hortobágyi variáns szintén mennyei eledel. Nem is lehet ez másképp, hiszen ami a franciáknak a Grand Marnier, az nekünk, Hunor és Magor leszármazottainak a paprikás-tejfölös mártás.

Ugyancsak magyar kuriózum a strandon, porcukorral leborított, papírtányéron szervírozott cukros-kakaós palacsinta, amihez előételként enyhe napszúrás illik remekül.

Észak-Amerika lakói a palacsintát, azaz a pancake-et sütőporral készítik és vastagabbra sütik, viszont a tésztája jóval könnyebb, levegősebb, mint európai megfelelőjének. Reggelire fogyasztják előszeretettel, néha gyümölccsel, néha juharsziruppal, néha ropogós baconnel. Néha pedig, hajmeresztő módon, ezek a feltétek együtt kerülnek a palacsintára.

Legutóbbi desszertkedésünk során mi is az amerikai verziót sütöttük ki.

Hozzávalók:

  • 20 dkg finomliszt

  • 1 csomag sütőpor

  • 1 kk só

  • 1 ek cukor

  • kb. 4 dl tej (érezni lehet, hogy mennyi kell hozzá, sűrű, de folyós tésztára van szükségünk)

  • 1 tojás

  • 2 ek olvasztott vaj

  • csipetnyi fahéj

A feltéthez:

  • 25 dkg sovány túró

  • 2 ek tejföl

  • cukor ízlés szerint

  • hintésnyi reszelt citromhéj

  • friss eper

Elkészítés:

A lisztet összekeverjük a cukorral, sütőporral, fahéjjal és sóval, majd az így elkészült keverék közepébe vájt mélyedésbe csurgatjuk az olvasztott vajat. Ezt követi a tej és a tojás elegye.

A tésztát egyenletesre, csomómentesre dolgozzuk, majd fél órára félrerakjuk pihenni, hogy a lisztnek legyen ideje magába szívni a nedvességet.

Egyesével kisütjük palacsintáinkat (8-10 darabra számíthatunk), a serpenyőt szükség esetén cseppnyi olajjal kikenhetjük.

A pufók, felhőszerű palacsintát kenjük meg a túrókrémmel, borítsuk be eperdarabokkal, aztán bízzuk magunkat az érzékeinkre. Csalódásmentes recept.

Amerikai palacsinta

Tipp:

  • A liszt lehet teljes kiőrlésű, a cukrot pedig helyettesítsük nyírfacukorral, hogy a receptet nyugodt szívvel készíthessük el a strandidő közeledtével is.